KÜLFÖLDI MUNKA KIKÜLDETÉSBEN
Az EU egyik alapvető célja a személyek és szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok eltörlése, így a szabad külföldi munka lehetoségének biztosítása. Az EU-ban a külföldi munka révén nyújtott szolgáltatások nyújtása vonatkozásában a Szerződés értelmében egy átmeneti időszaktól eltekintve tilos az állampolgárságon vagy lakóhelyre vonatkozó követelményen alapuló minden korlátozás.
Az EU belső piaca dinamikus környezetet kínál a szolgáltatások transznacionális nyújtásához, és a vállalkozások növekvo hányadát ösztönzi, hogy munkavállalókat küldjenek külföldi munka céljára más országokba.
A szolgáltatások nyújthatók úgy is, hogy egy vállalkozás saját nevében és saját irányítása alatt, a vállalkozás és a szolgáltatás címzettje között létrejött szerződés szerint végez munkát, vagy úgy, hogy egy vállalkozás rendelkezésére bocsátanak munkavállalókat köz- vagy magánjogi szerzodés keretében külföldi munka céljára. A külföldi munka az alkalmazandó jogszabályokat illetően nem problémamentes, mivel a felek érdeke a tervezett munkaviszonyra vonatkozó szabályok és feltételek meghatározása.
Alapesetben általános jogválasztásról beszélhetünk, választás hiányában a külföldi munka szerződésére annak az országnak a joga vonatkozik, amelyben a munkavállaló a szerződés szerint a munkát szokásosan végzi, még ha ideiglenesen másik országban foglalkoztatják is, vagy, ha a munkavállaló egyik országban sem végzi szokásosan munkáját, annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelyben az őt foglalkoztató telephely található, kivéve, ha a körülményekből összességében az tűnik ki, hogy a szerződés sokkal közelebbi kapcsolatban van egy másik országgal, amely esetben a szerződésre annak az országnak a joga vonatkozik;
A fentiek alapjábn a kölföldi munka vonatkozásában alkalmazandónak nyilvánított joggal egyidejűleg egy másik ország kötelező jogszabályai is hatályosak lehetnek, különösen annak az országnak a joga, amelynek a területén a munkavállaló ideiglenes kiküldetésben tartózkodik.
A tagállamok jogszabályai a külföldi munka vonatkozásában is összehangolást igényelnek, elsősorban a külföldi munkát végző személy minimális védelmet nyújtó kötelező szabályok magját, amelyet a befogadó ország munkáltatóinak, akik munkavállalókat ideiglenes munkavégzés céljából egy olyan tagállam területére küldenek ki, ahol a szolgáltatásokat nyújtják, be kell tartaniuk.Az egyértelműen meghatározott védelmi szabályok „kemény magját” a szolgáltatát külföldi munka révén nyújtónak be kell tartania, a munkavállaló kiküldetésének időtartamától függetlenül.
A külföldi munka esetében a minimális bérszint és a minimális éves szabadság hosszára vonatkozó rendelkezések alkalmazásában szükség van némi rugalmasságra; amikor a kiküldetés hossza nem haladja meg az egy hónapot, a tagállamok meghatározott feltételekkel eltérhetnek a minimális bérszintre vonatkozó rendelkezésektol, mivel amennyiben az elvégzendő munka mennyisége nem jelentős, a tagállamok eltérhetnek a minimális bérszintre és a minimális éves szabadságra vonatkozó rendelkezésektől.A befogadó országban hatályos minimális védelemre vonatkozó kötelező szabályok nem akadályozhatják a munkaviszonyra vonatkozó, a munkavállalókra kedvezőbb szabályok alkalmazását;
Fontos elv, miszerint az EU-n kívül letelepedett vállalkozások nem részesülhetnek kedvezőbb bánásmódban, mint a valamely tagállam területén letelepedett vállalkozások külföldi munka esetében sem. Ez az elv nem jár együtt azzal a kötelezettséggel, hogy jogilag elismerjék a munkaerő-kölcsönzést folytató vállalkozások létezését, sem nem érinti azoknak a jogszabályoknak a tagállamok általi alkalmazását, amely jogszabályok a munkavállalók rendelkezésre bocsátására és azokra a munkaero-kölcsönzést folytató vállalkozásokra vonatkoznak, amelyek nem az adott tagállam területén telepedtek le, de a szolgáltatások nyújtásának keretén belül ott muködnek.
Ha kiköldetésben kerül sor külföldi munka végzésére, úgy biztosítani kell, hogy ahol a külföldi munka elvégzésr ekerül, az ottani törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezések szabályai érvényesüljenek. Emellett ugyanígy biztosítani kell, hogy más általánosan kötelező szabályok érvényeüsljenek a maximális munkaidő és minimális pihenido, a minimális éves szabadság, a minimális bérszint (beleértve a túlóra díjakat), a munkahelyi egészség, biztonság és higiénia vonatkozásában